Time game – az időhúzás művészete…
Fitness Fuck Close
Valahol 2008-ban:
A helyszín:
Óriási sportcsarnok, ameddig a szem ellát rengeteg nő.
A "wingek":
Egy nem túl szép, de brutálisan alfalány kolléganőmmel, és egy átlagosan frusztált, a szemét még a komolytalanabb lányokon is ott felejtő, nőknél full sikertelen, de nagyon szociális barátommal.
A társaság nem véletlen...
Megtehettem volna, hogy egy alfa haverommal megyek ki, és alfán nyitogatjuk a csoportokat. Megtehettem volna, hogy izzadságszagúan próbálom megteremteni a szituációs nyitások lehetőségét. Megtehettem volna, de mi a fenének erőlködjek.
A jó gamehez ekkora már tudtam, hogy három dolog kell: erő technika, és stratégia. A stratégia az ismerkedés esetében azt jelenti, hogy nem csak nyomod, mint egy félőrült kakadu, hanem inkább használod a legfontosabb puncimágnest és vonzalmi kapcsolót: az eszedet.
A fenti társaság ideális kombináció volt.: a két cimbi mindenkit ismert a rendezvényen, így a farvizükön könnyedén be tudtam evezni bármelyik setbe, a lánnyal meg folyamatosan oltogattuk egymást, így rajta keresztül a setekben könnyedén tudtam a törzsfőnöki karaktersztikus vonásokat szubkommunikálni. Már a nap előtt tudtam, hogy ide ebben a felállásban nyerni megyek.
Az ember – ha jó stratégiát választ- stratégiával előbb nyer, aztán játszik.
Mozgalmas nap volt. Setről setre mászkáltunk. A srác bevitt, a lány leszocolt, én meg ideális kontraszt voltam: negeltem, piszkáltam az alfalányomat, és jópofa aranyhidakkal zsinórban szedtem össze az elérhetőségeket.
Pofátlanul voltam hatékony.
Aztán jött Gizi, a hely alfalánya, a szervező.
Egy magas, sportos, durván domináns lány volt, aki valamilyen fitness stílusnak volt a magyarországi főnöke. Ő jött oda hozzánk üdvözölni az átlagosan frusztrált barátomat, aki bemutatott minket.
A lánynak kemény volt a nézése, és kib@szott határozott kézfogása.
Azonnal indult az eye contact teszt: a lány azonnal felméri a benned lévő erőt. Ez az ösztönös ének harca, ami még az állatvilágból származik: Ha az ember elkapja a tekintetét, gyakorlatilag game over: nem lehet szépíteni. Viszont a lány nem engedett: vagy 3-4 másodperce nézett az égetően kemény barna szemeivel. Ekkor már le lehet csatlakozni, mutatva, hogy bírod a szintjét, de nem túl erős vagy ahhoz, hogy szükségét érezd túlizmozni a szitut. Én is ezt tettem: ránéztem a kolléganőmre, és neki címezve beszóltam:
- ez a lány mindig ilyen kőszikla, vagy néha lazít is?
A baszólásom lavinát indított el: azonnal elindult a hardcore game. A lány egy puffogással válaszolt, és már repültek is a meglehetősen erős shitek. ÁFCS csak nézett, én rátoltam a lányra pár saját rutint, aztán elkezdtünk szakmázni. Kielemeztem a tartását, amivel együtt járt pár nyak és hát KINO. A határozott viselkedéséről levastam, hogy szingli, mondván, hogy a gyenge pasikat bedarálja, erősek pedig nincsenek.
- Te ilyen bölcs srác vagy? – shitelt a lány.
Ha gamelek, állattá válok. Nem érdekelnek az idióta guruk idióta szabályai, a ne kvalifikáld magad sose bullshit. Nekem sokkal jobban bejött, ha másra figyelek: a célra tartani.
A távlati cél az FC, amihez rövid távon elsősorban preselectiont kell kommunikálni.
Nem éreztem szükségét a diszkvalifikációnak, hanem inkább csináltam, ami működik: törtem a cél felé:
- Nem. Csak egy lánykoleszban laktam évekig, és kicsit jobban látom ezeket a dolgokat.
-hm. lánykoleszban… miért, meleg vagy?
elvigyorodtam. Tudni kell, hogy a vigyor a lényeg. Ha az első kis századmásodpercben átfut a zavar, de mondasz valami nagyon frappánsat, az sokat nem ér. Ha viszont csak állsz, mint egy néma gyökér, de ott az őszinte elnéző mosoly, akkor nyertél. Ez az, ami számít. Persze a mosoly nem volt elég, robogtam tovább a célom felé:
- sosem lehet ezt tudni a mai világban…Mindenesetre lehet benne valami, mert a végén már hallgattam a „lányok” – hívószóra. Amúgy tudod mi a legjobb egy lánykoleszban? Hogy sosem tudtam éhezni. Ha éhes voltam, csak elindultam a folyosón, bekopogtam egy ajtó, és megkínáltak valamivel. Kicsit ellenkeztem de rám tukmálták, aztán mentem tovább, és 3 ajtó után már teljesen jól voltam lakva-szubkommunikáltam a preselectiont.
Még kb. 5 percet beszélgettünk, és a végére már azt is tudtam róla, hogy mindig tangában van. Aztán hirtelen a game csúcspontján nagyon hirtelen fejeztem be. Zene állj, game over. Lecsatlakozás.
Bazdmeg…ez mi volt? – kérdezte az ÁFCS.
- Semmi, csak beszélgettünk…
- Miért nem kérted el a számát? Szinte megdugtad verbálisan.
- Ugyan, miért kértem volna el….
Azt nem tettem hozzá, hogy majd megtalálja a módját, hogy megtaláljon ha elég volt a vonzalom.
Őszintén szólva fogalmam nem volt, mit ért a kis beszélgetésünk. Nem gameltem a lányt, hanem rutinból, ösztönből, megszokásból kezeltem le a shitkirálylány fitnesstyúkot. Természetessé vált, hogy ha erőt érzek egy nő részéről, akkor megtisztelem azzal, hogy megmutatom: van még, aki kezelni tudja azt… Viszont az, hogy a lány mennyire látszik lelkesnek ilyenkor, az nem mérvadó. A legjobb, ha az ember nem számít semmire,nem elemez.
A lány érdekes mód csak egy hét múlva keresett meg.
Az ÁFCS-val pont aznap este beszéltem telefonon: na mi van a lánnyal?
- Semmi.
- De hát láttam, hogy már ismerősöd…
- Ja tényleg, bejelölt…
- És mit írsz rá? Elhívod randira?
- Mit írnék…semmit. Dehogy hívom, alig beszélgettünk…
És a dolog ennyiben is maradt.
Három hónapig semmi kommunikáció nem zajlott.
Aztán olvastam a lánynak egy cikkét, amiben egy full szimpatikus gondolatot írt le.
Ráírtam, amit őszintén gondolok:
- basszus, végre egy ember aki értelmesen látja ezt a kérdést. Miért nem tudja mindenki így használni az agyát.
És elindult az áradat. A lány írt – hosszan, sokat, magáról is – amire válaszoltam. Írt: még többet, még több kédéssel, még több információval. És hosszú komfortozás kezdődött, amiben egyre többet közeledek, de végig non needy vagyok. Vagy 8-10 teljesen non needy, oltogatós, de egyre több komfortot és infót tartalmazó levél után a lány már provokálja a találkozót. Ilyenkor muszáj észrvenni a labdát, de nem muszáj lecsapni…
- nagyon diplomatikusan akarod kiprovokálni, hogy találkozzunk.
És hagyom, hogy még fusson pár kört.
Tudom: a lány látja… és onnantól, hogy látja, az idő nekem dolgozik.
A lánnyal oda-vissza hátmasszázst beszélünk meg. Misi Csillaghegyi lakását kértem kölcsön. Ha nyitva az ajtó, ellátni a hegyekre, ha csukva, akkor amasszázságy felett ott a bilincs. Kellően korrekt alaphangulat.
Nagyon sokat téma a szex. Hogy elvált, azóta felpezsdült a szexuális élete. Folyamatosan finom utalásokat tesz: szabad az út, de valami érzés azt súgja: ez még nem a célegyenes…
Ha rámozdulnék, felfeszítene. Ilyenkor általában már nem kockáztatok, hanem a tutit teszem: elmondom, mit csinálnék vele, de valami hihető baromságra hivatkozva, beközöltem, hogy nem fogom megtenni, ha tangában ribanckodik és a farkamat nyalogatja, akkor sem.
Gyorsban változtak az amúgy sem rosszul leosztott szerepek: innentől már egyértelmű, ki a vad és ki a vadász. Most már én vagyok a trófea, aki ugrál el a golyók elől. Folyamatosan kvalifikálja magát: hogy ő nem is olyan dúvad, hogy milyen jó az ágyban, hogy alapvetően gondoskodó. Jön, közelít, megérint…
Hátrálok, hátrálok, hátrálok, és amikor már úgy jön, mint a gyorsvonat, akkor állok meg hirtelen, és esek neki.
Kurva nagyot élvez.
A game teljes hossza:
- közel fél év!!!!!!!!!!!
A field game időtartama:
- max. 10 perc!!!!!!!!!!!!
Az online hídra fordított idő:
kb. 1,5 óra
A day 2-n töltött idő a fc előtt:
- 1,5 óra. ( ez rövidebb is lehetett volna, de hülye lettem volna nem hagyni, hogy full kimasszírozza a hátam)
Fontos tanulság:
Mindig a lány masszírozzon elsőnek, és hagyd, hogy végigcsinálja. 
Mindig a Te legyél a második, és ne csináld végig. Így lesz masszázs is, szex is, és a melót is megúszod…. 
