Ez a cikk a múltkori előadásom jegyzete. Akkor nem tudtam ugyanígy és mindent sem elmondani, úgyhogy annak is adhat valamit, aki nem volt ott. A többiek meg örüljenek 
Mi az a belső játék?
Az a gondolathalmaz/rendszer, ahogy magadról, a világról, és az emberekről vélekedsz. Hogy mik alapján tartasz valakit tiszteletre méltónak, hogy miként vélekedsz a nőkről, mi a képed a sikerről.
Ez bár egyénenként eltér, a legtöbb ember a szocializáció folyamán veszi fel ezeket a gondolatokat. Mást fog ezekről a kérdésekről gondolni egy olyan ember, akinek együtt van a családja és hat éves kora óta vízilabdázik, mint az elvált szülők hamar drogos közegbe kerülő gyereke.
Ezeket első sorban az általunk tisztelt emberek véleménye határozza meg, majd később egyre inkább a tapasztalatok, amit az átvett értékszűrőn keresztül fogunk értelmezni.
Ezért segítenek a harcművészeti iskolák a gettókon, mert az edző társadalmilag pozitív értékeket közvetít a kölyköknek. És ezért lesz minden nő kurva a skinheadeknek, akik nem értik, hogy a megfelelhetetlen eszményképüknek miért nem felel meg egyik nő sem.
A felvett gondolatszűrőink bár egyediek, egyaránt hasztalanok. Egyik sem visz közelebb a világ megismeréséhez, és a hozott berögzülések a hasznos tapasztalatokat is elronthatják. Itt jön képbe a belső játék másik fontos halmaza:
Az a képesség, hogy képes vagyok irányítani a saját gondolataimat. Az értékszűrő az agynak egy nagyon fontos része: energiát spórolunk azzal, hogy a meglévő rögzüléseinkhez igazítjuk a tapasztalatainkat, mint azzal, hogyha végig gondolnánk minden egyes helyzetet. Ez igaz arra is, hogy nem nézel a cigány szemébe ha szembe jön az utcán az előítéleteid miatt, de igaz arra is, ha egy nő poofol, akkor a külsődet okolod érte, mert ezt szórja a média, és hollywoodban még a ronda karakterek akik a végén megkapják a nőt is jóképűek.
A legfontosabb képességek egyike, ha tapasztalat útján akarod megérteni magadat és az embereket az az, ha újra és újra képes vagy a szűrőd elhagyása nélkül, minél több mindent megvizsgálva értelmezni egy helyzetet.
És ez marha nagy szopás.
A hang
Az életed narrátora te vagy. Ha nem is történik veled semmi, a monológ megy a fejedben, gondolkodsz, és minden szituációt értelmez neked. Mióta az eszedet tudod ez a monológ köti össze a múltat a jelennel, ez teszi az életet folyamatos élménnyé. A legtöbben úgy véljük, ez a hang mi magunk vagyunk, hisz mi más lenne? Ez a tudatod hangja, az érzelmeid és érzéseid szavakba öntve, a Nagy Öreg Tapasztaló, aki majd egyszer leül, és az egész eddigi elmondottakat leírja. Ő tudja, mit akarsz, ő hozza meg a döntéseidet, és ő éli az életedet.
A baj az, hogy ez nem igaz!
A hang NEM te vagy, és a hang NEM akar jót neked. Amikor megpróbáltam leszokni a dohányzásról, az addig megbízhatónak vélt belső hangom hirtelen elkezdett duruzsolni: még egy szál belefér. Azzal még le tudsz szokni. Az nem is számít. Amikor nem adtam be magam, akkor már komolyabb hangvételt ütött meg: frusztrált. Idegesített. És azt fejtegette, hogy ha nem gyújtasz rá, akkor ez az érzés sosem fog elmúlni… ami egy büdös nagy hazugság. De más példa is van rá: kitakarítasz máskor, majd a csajhoz odamész később, majd felhívod a szerelőt később, majd rendezed az életedet később…
A hang nem akar jót neked. A hang nem más, mint a status quo fenntartására operáló propaganda rádió, akit csak az érdekel, hogy a lehető legkisebb változásokat átélve megdögölj. A hang az egod hangja, és nem a tiéd, és ha rajta múlik, sosem fogsz sehova jutni. Néha beetet elhatározásokkal, hogy kezdesz valamit az életeddel, de ezeket egyből rá is testálja a Jövőbeli Énedre, akiről elhiteti, hogy sokkal felkészültebb lesz ennek a feladatnak az elvégzésére… mondjuk holnap. Majd holnap előadja, hogy ez mégsem van még így, és különben is, nem ér rá?
Ugyanez a hang szólaltatja meg az értékszűrődet is. Ugyanúgy nem akar megváltozni, és ezért minden kifogást megtalál arra, hogy ne csinálj semmit, és lehetőleg ne is vélekedj máshogy. Ha alapból úgy neveltek, hogy nem leszel jó semmire, akkor hajlamos leszel azt hinni, hogy azért vagy sikertelen az élet minden részén, mert egy szerencsétlen vagy, aki voltaképpen ezt érdemli. Furcsa mi, hogy ha az életünk eleje nem egy sikerpálya, akkor mennyire megszeretünk szenvedni?
Leszámolás a hanggal – a kontextus
Nem vagy különleges. Több milliárd évnyi evolúciós szerencsés véletlen csúcsterméke vagy. Nincs lelked, nincs túlvilágod, és amikor meghalsz, az az út vége. Meghalhatsz ma, meghalhatsz holnap, de meghalhatsz száz év múlva is. Ezen kár aggódnod. A génjeid szolgája vagy, amik azt mondatják veled: szaporodj, lehetőleg sokat, sokakkal és minél jobbakkal, hogy a te génjeid váljanak dominánssá a fajtán belül. Ezért ülsz itt, és ezért mar beléd a felismerés, hogy nincs nőd, vagy nem dugtál már mióta, ezért vagy kanos állandóan. Mert a biológiai órád, nem úgy, mint a nőknél, már pubertás óta kattog.
A társadalom szempontjából sem vagy különleges. Még csak ember se vagy – hanem fogyasztó. A társadalom nem akar mást, minthogy keress pénzt, és ezt költsd is el. Fogyasztó vagy, és a világ egyre inkább arra rendezkedik be, hogy a lehető legkevesebb energiát kelljen befektetned ahhoz, hogy a legtöbb pénzt tudd elkölteni.
Ezt hívjuk néző-kultúrának. A hangod mindig meg akar majd spórolni energiát számodra. Lehetőleg fel se kellj a fotelből. Nem kell fociznod, ha nézheted is. Nem kell főznöd, ha rendelhetsz is. És nem kell nőznöd, ha nézhetsz pornót is…
Néző-kultúrában szocializálódtunk, és néző kultúra azt mondta, ülj a seggeden és maradj csöndben. Néző kultúrát felfedezheted a szórakozóhelyeken is, vagy az utcán, ahol a békés nem cselekvés programját követik a legtöbben. Mert az ő hangjaik is azt mondják, hogy ez így egyszerűbb, és voltaképpen ez a normális.
De ha sikeres akarsz lenni, fel kell ismerned, hogy a hangod hazudik.
Ez az első piros pirula: felismerni, hogy az emberiség nagyja egy éber-kómában tölti az életét. Nem cselekvői, hanem elszenvedői a saját életüknek. Az ürességet pedig hiába érezzük mindannyian – ezért szólt akkorát a Fight Club – nagyon kevesen rendelkeznek elég akaraterővel ahhoz, hogy változtassanak is rajta.
A hangod kitűnően fogja tolmácsolni mások hangjait. Ezért annyira nehéz változtatni a testfelépítéseden: a status quo-t tágabb értelemben is szeretjük fenntartani. És nem csak a névtelen ismerősök bűnösök ebben, hanem te is és én is akadályoztunk már meg másokat a céljaik elérésében. Ez ráadásul nem is tudatosan történik – egyszerűen senki sem gondolkodott el eddig ezen a viselkedésén.
Az első lépés a hang legyőzésében a felismerése. A hangtól sosem fogsz tudni teljesen megszabadulni, de ha odafigyelsz és változtatsz a gondolkodásodon, a javadra tudod fordítani. Fontos, hogy a régi szokások nehezen vesznek, így mindig figyelned kell arra, hogy nem-e csúszol vissza a régi gondolati környezetbe.
Így tudod újraprogramozni magadat.
A hang leminősítő nyelvének leggyakoribb a szavai a nem, ne, majd később. Akárhányszor ezeket a szavakat gondolod valami kapcsán, gondold meg, hogy miért gondolod ezt? Miért tartod így? Biztos, hogy igazad van? Mi van, ha tévedsz, mi van, ha ez az eset, ahol azt kell mondani, hogy igen, hajrá, azonnal?
Éles helyzetben persze az ilyen belső viták meddők, és megint a hangod nyer. A tudatod azonban egy valamire van jobban felkészítve a kifogásgyártásnál, ez pedig az improvizáció.
Nincs olyan káros- vagy hátráltató gondolatmenet, ami ne semmisülne meg azonnal a cselekvés hatására. Mert a cselekvés új helyzet szül, új impulzusokat kell értelmezni, és nem jut idő gondolkodásra… ezért kell örülni annak, ha poofolni próbálnak: az egy meghódítandó helyzet, nem pedig valami olyan, ahol újra elkezdhetsz gondolkodni.
Ahogy lassacskán átállítod magad a ’nem’ jellegű gondolkodásról az ’igen’ jellegű gondolkodásra, fontos lesz pozitívan rögzítened is az eseményeket. Kézenfekvő lenne azt mondani egy olyan este után, ahol harminc nyitásod volt és nulla eredményed, hogy ez az egész egy szar, de ez kicsit olyan, mint egy karó dolgozat után azt mondani, hogy ostoba vagy, és inkább szakmunka után nézel. Mindig, minden múltbeli eseményen gondolkodva fókuszálni kell a pozitívra, a negatív élményekből pedig leszűrni a tanulságod (nem a berögzült értelmezések alapján). Ez ad lendületet a folyamatos változtatásra, és lassanként kialakítja a pozitív mindsetet. Ha az ember egy héten keresztül gamel, és csak a pozitívra fókuszál, garantálom, hogy esélytelen lesz szarnak éreznie magát.
Idővel egyre hangosabban fog szólni a régi nóta, de mindig ragaszkodj a sarokkőhöz: a hang csak egy illúzió, amit én választok meg, hogyan képzelek.
Valódi önbizalom 1.
Önmagában ez nem lesz elég. A valódi önbizalomhoz nem elég manipulálni a tudatodat, ezért nem működik az sem, ha a tükör előtt mondogatod, hogy mekkora király vagyok. Nem csinálsz mást, csak felfüggeszted a hátráltató gondolatokat, amíg dolgozol olyan tereken, amik akkumulálják a sikerérzetet:
- munkahelyi odabaszás
- szexualizáltabb interakciók nőkkel
- kreatív munka (művészet, etc.)
- befektetés önmagadba (sport)
Ezek a tevékenységek kiválóan tesztelik az önbizalmad tűrőképességét. Ha lemész a terembe, látni fogsz egy halom kigyúrt ipsét, akik borzalmasan erősek vagy sokkal jobban néznek ki, mint te. A hangod simán azt fogja mondani, hogy hagyd a faszba, ezek szteroidcsodák, és te sose leszel ilyen… de a lényeg az, hogy TE is ott vagy, és TE is ugyanúgy kínzod magad, mint ők, és egyszer TE is leszel ilyen erős és ekkora. A befektetett munka adja a büszkeséget, az eredmény csak mellékhatás (de abból a legjobb fajta).
Az igazi önbizalom befektetett munkán épül, nem bullshiten. Építs a tehetségedre, a vágyaidra és a félelmeidre (amelyek sokszor összefüggnek: ha valakit tehetségesnek tartanak valamiben, sokszor fél attól, hogy nem lesz elég jó az elég nagy sikerhez). Ne hidd el senkinek, hogy milyen menő dolgot kell csinálnod, hanem próbálj ki minél több mindent, és amibe bele tudsz szeretni, azt vedd komolyan.
Az ilyen tevékenységek amellett, hogy építik az önbizalmadat, tovább erősítik azt a képességedet is, hogy a hangodat megneveld.
Bármibe is kezdesz, vállald, amint egy-két hónapot kibírtál vele. Ez egy rendkívül fontos dologra fog megtanítani az emberekkel kapcsolatban: nem a sikert értékeljük, hanem az ambíciót. Meglátod, lehet nevetnek vagy hitetlenkednek, de ha vállalod, hogy te hiszel a sikeredben, ők is fognak. Mindenki, aki nagyszerű valamiben, úgy kezdte, hogy nagyon béna volt abban az adott dologban. Rengeteg dologban vagy béna, de majdnem ugyanennyiben lehetsz nagyszerű, ha hajlandó vagy odatenni magadat.
Ez a magabiztosság egyik legfőbb jele: vállalni a gyengeségeidet a magadba vetett hit fényében. A legtöbb tapasztalatlan ember talál magának valamit, hogy mi lesz egyszer, ha nagy lesz… de nagyjából egyetemes az érzés, hogy fogalmunk sincs, mi lesz velünk öt év múlva. De az a mondat, hogy fogalmam sincs, jöhet egy gyenge helyről, a megadás és reménytelenség hangján, vagy mosolyogva, azzal a kimondatlan folytatással, hogy de megoldom, mert meg tudom oldani.
Ne engedj a nyomásnak, hagyd, hogy az ellenállás, a tapasztalat formálja meg a célt. Ha már homályos is, onnantól nem csak téblábolsz az életben, és ezt érezni fogják rajtad az emberek: de ami fontosabb, kiléptél az éber-kóma állapotából.
A hangról megint
A pua azt tanítja, hogy egy nőben vonzalmat kell keltened, és utána tudod csak továbbvinni az interakciót a szex felé. Azért nem szeretem ezt, mert nem számol azzal, hogy a nő is ember, és az ő fejében is ott van a hang: ki ez a srác? Mit akar?
Ha megfigyeled az embereket, időről időre mindegyiknek van egy fő, visszatérő témája, amit mindig elő fog hozni. Persze, hiszen a hang ugyan leterel a probléma megoldásáról, de valami kieresztés mégiscsak kell neki, ezért újra és újra felhozatja veled beszélgetés közben…
Mindenki a saját világának a közepe. Az esetek nagy részében az emberek nem utálnak, hanem eszükbe sem jutsz… csak miután egy húron pendültök fogják úgy érezni, hogy számítasz. Ha elküldenek, nem azért küldenek el, mert különösebb baj lenne veled, hanem a megközelítésed és a jelenlegi beszűkült világuk nem passzolt össze.
Ha nem vagy őszinte, akkor viszont hagyod, hogy az emberek az előszűrőik alapján ítéljenek meg téged: á, még egy csávó, aki csak fel akar szedni, de ez is pont olyan gyökér, mint x meg y, jaj, megint egy bohóc, jaj ez is csak meg akar hívni egy italra.
Sokkal egyszerűbb a lehető legnyíltabban (és kreatívabban) vállalni magadat és a vágyaidat, mert az olyan konfliktushelyzet szül, aminek a feloldása kölcsönösen produktív. Emellett nem egy kategorizálható valami leszel, hanem kikristályosodsz, mint valódi ember.
Ez a különbség a cél nélküli ökörködés és az olyan interakciók között, ahol vállalod, ennek az embernek nem biztos, hogy tetszeni fogsz: az előbbiről ordít, hogy a valódi én palástolásra kerül, és a legtöbben természetesen averzióval kezeljük (mint amikor valami fura fószer állít meg az utcán, hogy csak egy percre segíts a kiskutyájának pénzt gyűjteni). Senki sem akar részt venni olyan dolgokban, amibe nem egyezett bele. Ha az elejétől kezdve mutatod a lapjaidat, de tudod annak a ritmusát, hogy melyiket mikor kell előhúzni, az a magabiztos kommunikáció. A ritmus azért fontos, mert minden dolgot akkor értékelünk, ha valamit tettünk érte: ez nincs más az emberek között sem, de itt az érzelmi nyíltságunk az érték. Ha pedig valakit anélkül értékelsz, hogy tettél volna érte valamit, arról süt, hogy csak az általad gyártott eszményhez ragaszkodsz, aminek az ember maga sosem fog tudni megfelelni (ettől pedig mindenki a falra mászik).
Ezzel együtt a tetteid alapján fognak megítélni, a kongruenciád pedig attól függ, hogy ezek mennyiben vannak összhangban azzal, amit állítasz. Az állatorvosi ló a srác, aki kidobja a csaját, és visszamászik hozzá, vagy a pua szindrómás hiteltelen push/pull. Az inkongruens viselkedés mindenkit taszít, mert azt sikítja: komoly önbizalomhiányokkal küszködik az illető. A-t mondok, hogy keményebbnek tűnjek, de B-t csinálok mégis.
Ennek a kiküszöbölésére a legjobb megoldás, ha hallgatsz és gondolkodsz, mielőtt bármit mondasz, és akkor is a szavad mentén cselekszel, ha a pillanatnyi érdekeidnek, érzéseidnek ellent mond. Ettől lesz valaki gerinces, és bár jó pár szituációt el fogsz vele baszni magadnak, megtanít arra, hogy legközelebb jól dönts. A tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie, de a fontos az, hogy mindig legyél olyan ember, aki hajlandó ezt megtenni. Az emberek többsége irtózik ettől, így aztán soha nem vállalja fel a kudarcait sem.
Nekem személyesen ilyen volt a berlini példám. Korábban mindenféle faktorokra fogtam, hogy miért jöttem haza (kiraboltak, nem tudtam jól eladni, etc.), míg az igazság az, hogy egyszerűen elkúrtam. Érdekes módon a gameben lévő eredményeim szinte azonnal javultak, amint a dolgot a maga felvállalt egyszerűségében tálaltam, köntörfalazás nélkül. Nem a hangom kifogásait tolmácsoltam, hanem az érzéseimet: hibáztam, én is szoktam, de ettől még szeretem magamat, és nem a kudarcaim határoznak meg.
Ez kapcsolódik a Mode Oneban és a radikális őszinteségben megfogalmazott igazsághoz is: az őszinte, én te kommunikáció a legvonzóbb. Abban rejlik az ereje, hogy az emberek maguktól nem elég bátrak sokszor a hang mögötti érzéseket megfogalmazni, de másokban is azt értékelik igazán. Minden más felszínes kedvesség. És tényleg nincs azzal semmi baj, ha explicite tudatod egy nővel, hogy tetszik neked, ha van elég tököd és hiszel annyira magadban, hogy tudd tartani magadat bármerre is folyjon tovább a társalgás.
Nem azt mondom, hogy rohangáljatok, mint a mérgezett egerek, és közöljétek minden csajjal, hogy deszexi-demegbasznád, mert ez nem igaz. Nem jön szívből, ezt csak hallottad valakitől – így egy eldobható, érzelmi rizikó nélküli valamivé válik. Ennek meg szaga van.
A férfi tulajdonságai, az önbizalom ismérvei
Mi tesz valakit férfiassá? Legyen kiállása, legyen határozott. Sugározzon erőt. Ezeket mind ismerjük. De mik alakítják ki ezt? Egy csajom úgy fogalmazta meg, hogy dől valakiből a tesztoszteron.
Senki sem születik így. Egy kikezdhetetlen hozzáállás kell hozzá, és végtelen lelki erő, ami a járulékos dolgok véghezviteléhez szükségeltetik. Ha könnyű lenne, mindenki ezt tenné… de ez választja el a ’pasikat’ a férfiaktól.
LD barátom a leginspirálóbb ember a környezetemben. Tipikus zavart családi hátterű gyerek volt, kissé antiszoc, CS és starcraft nörd, a duci srác a hátsó sorban. Aztán azt mondta, hogy zavarta, hogy túlsúlyos, ezért kigyúrta magát. Aztán zavarta, hogy fél a magasban, ezért nekiállt falat mászni. Zavarta, hogy fél ha ütést kap, ezért elment boxolni…
És egyiket sem vette félvállról. Nem azért csinálta, hogy lenyűgözzön bárkit, hanem hogy legyőzze magát, és ha másnaposan is, de elvonszolta magát a terembe, beállt a ringbe, felmászott a falra, minden mástól függetlenül.
Ő hét év párkapcsolatban vegetálás után sem szorul semmilyen nőzési tanácsra.
Tesztoszteron.
Az ő példájából látszik tökéletesen, amiről beszéltem. A kikezdhetetlen hozzáállás (legyőzöm magam bármi áron) és a lelki erő. Hogy a kudarcok ellenére is képes ezeket a dolgokat véghezvinni, és a nap egy pillanatára sem felejti el, hogy ki ő és mit is akar éppen.
A férfit nem a génjei teszik, hanem a lelki ereje és a kitartása. Apu mindig rendezett volt, mert felkelt, elment munkába, hazajött, megcsinálta a háztáji munkát, etc. Apu is ugyanúgy fáradt volt, mint te meg én vagyunk a nap végén, de tudta, hogy dolga van, és azt neki kell megcsinálnia.
Aztán fater ugyan lehet belebolondult az egészbe, de nekünk nem feltétlen kell. Találd meg azokat a dolgokat, amikben legyőzheted magadat, és egyenként vidd őket végig, ha törik, ha szakad. Ettől leszel férfias, nem az alfa testtartástól. Ne tesztoszteront akarj, hanem győzelmet a gyengeségeid felett, aztán élvezd ki a mellékhatásait szájízed szerint.
Minél több dolgot tudsz rutinosítani, annál hamarabb lesz ennek meg a hatása. A profi kosarasnak annyira egyértelmű az edzés, mint másnak a munka. Néhány szokást nagyon nehéz rögzíteni (rendszeres edzés, vagy nekem a takarítás…), de ha sikerül, ezerszer meghálálja magát minden más terén az életednek. Nem utolsó sorban szintén megtanít arra, miként küzdd le a hangodat, ami hajlamos elodázni a dolgokat. És bár vicces kibaszni a jövő havi éneddel az elmosatlan edényekkel, a tíz év múlvai énedet nem feltétlen kéne megviccelni egy szívbetegséggel.
Amikor elkezdtem komolyan venni a munkámat, mert éppen visszavettek, nekem meg bizonyítanom kellett, hirtelen kiléptem a rodeóbohóc szintről a gameben is. Hogy miért? Mert a mentalitás, amit magamra húztam a meló miatt, hogy igen, oda kell tenni magad, függetlenül minden más seggfejtől, ha kell háromszor annyira, mint amennyiért megfizetnek, átvérzett a gamembe is. Nem jutott idő több hülyéskedésre, ha baszni akartam.
És bár nehéz azt mondani egy nőnek, hogy ne találkozzunk, mert dolgod van, a nő nem sokáig fog tisztelni, ha engedsz neki a személyes teredből… viszont ha tartod magadat, hamar észreveszed rajtuk a hálát.
Ha kongruensen akarsz nem needy lenni, egyszerű: töltsd fel az életedet annyira, hogy TÉNYLEG alig legyen időd nőzni.
Minél inkább rászoktatod magad a tett-alapú életre a gondolkodás helyett, annál előrébb jutsz majd.
Nyerj erőt a sikereidből, tanulj a hibáidból, de ne hagyd, hogy meghatározzanak.
Éppoly hasztalan vízionálni a jövőről, mint a múlton gondolkodni. Ez is csak a hangod egy trükkje (enyhe dopamin löketet kapsz, ha mentálisan maszturbálsz) ahelyett, hogy megfizetnéd a siker árát. A cél legyen a fejedben, de ne kenegesd magad vele.
A rutin pont ezt segíti elő. Legyen az munkában, kreativitásban, magadba befektetésben vagy nőzésben: hagyj minél kevesebb időt a gondolatoknak. Hagyd meg vasárnapra, amikor pihensz.
Ismerős a mondás, hogy aki nem tudja, tanítja? Ezért van. Sokkal könnyebb beszélni valamiről, mint csinálni, mégis megadja az illúziót, hogy van hozzá közöd.
Különböző bolygók
Minél inkább kiépíted az önbizalmadat, annál egyértelműbbé válik majd, hogy a legtöbb embernek mennyire nincs. Azt hittem ki tudom olvasni az emberek gyengeségeit, amikor bújtam a pszichológia könyveket, de a kép akkor vált tisztává, amikor legyőztem a sajátjaimat. A bizonytalan, éber-kómás emberek közt sokszor fogod úgy érezni magadat, mintha egy másik bolygón lennél. Az övéken a dolgok vannak valahogy meg majd lesznek is, a problémák majd megoldják magukat, és inkább sírnak a túlsúlyról meg az alacsony fizetésről meg hogy sosem lesz pénzük elmenni Ibizára.
A tiéden lassan azt se fogod érteni, mit beszélnek.
És ettől nagyon könnyű seggfejjé válni.
Ha elfelejted, és elfogod, hogy az egod félretevésével jutottál oda, ahova, akkor ezt lépten nyomon mások arcába fogod dörgölni. Minél inkább vered magad arra, hogy mennyire jó vagy, annál jobb leszel abban, hogy magadat egyre mélyebb szarba keverd.
Úgyhogy mielőtt bedőlnél ennek, a különböző bolygók képe csak egy újabb illúzió. Az egod önpolírozása, semmi több.
Azért fontos, hogy minél több téren kerekítsd az önbizalmadat, mert nagyon nehéz eldönteni, hogy a helyzet adja, vagy mélyről jön az erő.
A helyzet adta önbizalom az, amit a főnök érez, amikor főnökként kell megszólalnia. A helyzet adta önbizalom segített abban, hogy jobbá válljak a csajozásban, amikor nekifogtam pár barátom kitanításának. Mivel autoritásként voltam elfogadva, autoritásként is viselkedtem. De amennyiben csak egy lábon áll, úgy az egész csak egy fals kép. A középvezetőnek is lehet katasztrofális a szerelmi élete.
Amikor Sutter kivitt minket daygamelni, olyan para volt rajtam, amit évek óta nem éreztem, és a tanulságon kívül más eredménnyel nem is szolgált a téma. Bár nők százaival kavartam már korábban, sokszor perceken belül, a Westend közepén úgy éreztem magam, mint valami partra vetett hal. Alábecsültem, hogy a nőzési önbizalmam mennyire helyzetfüggő, és mennyire belülről ered.
A helyzet adta önbizalom megszilárdulhat, amennyiben hajlandó vagy más területeken is alkalmazni. Nekem párhuzamosan lett sokkal több sikerem a gameben azzal, ahogy a munkahelyen az újfiúból átavanzsáltam a jövendőbeli csoportvezető-helyettessé. Ahogy a nálam felnőttebbeknek mind inkább én mutattam meg, hogy kell csinálni, mennél inkább számítottak rám, mint felelős és alkalmas személyre, úgy lettem a nőkkel is egyre asszertívabb. Az egyik helyen béremeléssel, a másikon szopással hálálták meg.
De láttam már olyan csajozó gépet, akit ha kivettél a megszokott kontextusából, például egy kocsmából, és betetted egy tánctérre, meg volt lőve és ment haza faszt verni. A jó ellenpélda erre Cece, akit lever a veríték egy hangos helyen, de a kocsmában megsemmisítő ereje van: ennek ellenére a Morrisons2ben kénytelen-kelletlen csak felszedett és hazahozott valakit, mert a mikro-helyzet megváltozott. Amint elvártuk tőle, hogy képes legyen alkotni valamit, alkotott is, még ha másnap kérte is, hogy többet ne menjünk oda ha lehet.
Ezért nem véletlen, hogy a saját házibulidon a legkönnyebb kefélni. Otthon vagy, te vagy a király.
A különböző bolygók illúziót erősíteni fogják az apró hazugságok, amiket mondasz majd. Mivel a tetteid alapján fognak megítélni az emberek, ezért nem tehetnek mást, mint kifestik a képet, amit kapnak – az egodnak pedig hízelgő lesz megfelelni ennek a képnek.
Ne áltasd magadat soha. Mert az út végén te is csak komposzt vagy, mint azok, akiken röhögsz.
Ha eredményeket akarsz, építs az erősségeidre. Azokra a közegere, ahol otthonosan mozogsz. Introvertáltak maradjanak az online gamenél, de aki egy kicsit is szeret buzogni, az húzzon szórakozóhelyekre. Ha az életed a legerősebb pontod, akkor olvass Paul Jankát és daygamelj marha sokat. De sose felejtsd el az életed más részein is próbára tenni az önbizalmadat, vállalj be minél több nehéz helyzetet, akár ami a nőket illeti is, hogy kerek legyen a kép.
Az igazság az, hogy minden trükk meg technika meg szociális manipuláció lehúzható a WC-n. Felesleges. Ha rendben van a belsőd és aktív az életed, akkor mindig lesz nőd. A fejlődésed nem lineáris, hanem síkságok és kiugrások jellemzik: a befektetett munka, legalább ezen a téren, meg inkább harangpályán mozog, néhány kitöréssel.
Az igazi piros pirula
Ha uralod a hangod, és nem dőlsz be a bolygók illúziójának, még mindig egy elég kemény nyelés vár rád. Lehet, hogy minden, amit eddig tanultál hazugság. Arra lettél konstruálva, te meg én meg millióan mások, hogy tökéletesen középszerűek legyünk. Hogy ezzel majd mind rocksztárok meg milliomosok leszünk, hogy a fight clubot idézzem ismét. Hogy vannak a falak, amiket nem mászhatsz át, mert Nem Szabad. Mert nem helyes, mert nem etikus vagy mert nem normális.
Aztán rájössz, hogy ennyi hang, ami ha neked ennyi hülyeséget ad be, képzelheted másnak mennyit, lehetetlenné teszi a normális létezését. A falak mindössze arra vannak, hogy azokat az embereket, akik nem hajlandóak eleget tenni a boldogságukért, a medrükben tartsák. Nem ellened húzták fel a falakat. A többiek ellen. Mert középszerű lehet mindenki, megvehető bankkártyával az egész, de nagyszerű csak az, aki kíméletlen mennyiségű munkát tesz bele.
Aki képes legyőzni magát.
És erre a legtöbb ember sosem lesz képes, még segítséggel sem.
Lehetsz a világon bármi, ha van interneted. De amíg napi egy órát nem tudsz beletenni valami egyszerűbe, addig az égadta világon semmi sem leszel. Megmaradnak az illúzióid az egyszeri szebb jövőről, amikor majd képes leszel megoldani a dolgokat. A mostani problémáid meg úgyis lekötnek.
A mostani problémáid fele nem lesz aktuális egy hónap múlva. Egy év múlva már valószínűleg egy sem. Fojtsd magad bele a tettekbe, vagy válaszd a társadalmilag elfogadott öngyilkosságot, a kábeltévét. Haladók a 9gaget.
A kérdés az, hogy akarsz-e tenni, vagy csak el akarod hitetni magaddal, hogy csinálsz is valamit?
Mi az a belső játék?
Az a gondolathalmaz/rendszer, ahogy magadról, a világról, és az emberekről vélekedsz. Hogy mik alapján tartasz valakit tiszteletre méltónak, hogy miként vélekedsz a nőkről, mi a képed a sikerről.
Ez bár egyénenként eltér, a legtöbb ember a szocializáció folyamán veszi fel ezeket a gondolatokat. Mást fog ezekről a kérdésekről gondolni egy olyan ember, akinek együtt van a családja és hat éves kora óta vízilabdázik, mint az elvált szülők hamar drogos közegbe kerülő gyereke.
Ezeket első sorban az általunk tisztelt emberek véleménye határozza meg, majd később egyre inkább a tapasztalatok, amit az átvett értékszűrőn keresztül fogunk értelmezni.
Ezért segítenek a harcművészeti iskolák a gettókon, mert az edző társadalmilag pozitív értékeket közvetít a kölyköknek. És ezért lesz minden nő kurva a skinheadeknek, akik nem értik, hogy a megfelelhetetlen eszményképüknek miért nem felel meg egyik nő sem.
A felvett gondolatszűrőink bár egyediek, egyaránt hasztalanok. Egyik sem visz közelebb a világ megismeréséhez, és a hozott berögzülések a hasznos tapasztalatokat is elronthatják. Itt jön képbe a belső játék másik fontos halmaza:
Az a képesség, hogy képes vagyok irányítani a saját gondolataimat. Az értékszűrő az agynak egy nagyon fontos része: energiát spórolunk azzal, hogy a meglévő rögzüléseinkhez igazítjuk a tapasztalatainkat, mint azzal, hogyha végig gondolnánk minden egyes helyzetet. Ez igaz arra is, hogy nem nézel a cigány szemébe ha szembe jön az utcán az előítéleteid miatt, de igaz arra is, ha egy nő poofol, akkor a külsődet okolod érte, mert ezt szórja a média, és hollywoodban még a ronda karakterek akik a végén megkapják a nőt is jóképűek.
A legfontosabb képességek egyike, ha tapasztalat útján akarod megérteni magadat és az embereket az az, ha újra és újra képes vagy a szűrőd elhagyása nélkül, minél több mindent megvizsgálva értelmezni egy helyzetet.
És ez marha nagy szopás.
A hang
Az életed narrátora te vagy. Ha nem is történik veled semmi, a monológ megy a fejedben, gondolkodsz, és minden szituációt értelmez neked. Mióta az eszedet tudod ez a monológ köti össze a múltat a jelennel, ez teszi az életet folyamatos élménnyé. A legtöbben úgy véljük, ez a hang mi magunk vagyunk, hisz mi más lenne? Ez a tudatod hangja, az érzelmeid és érzéseid szavakba öntve, a Nagy Öreg Tapasztaló, aki majd egyszer leül, és az egész eddigi elmondottakat leírja. Ő tudja, mit akarsz, ő hozza meg a döntéseidet, és ő éli az életedet.
A baj az, hogy ez nem igaz!
A hang NEM te vagy, és a hang NEM akar jót neked. Amikor megpróbáltam leszokni a dohányzásról, az addig megbízhatónak vélt belső hangom hirtelen elkezdett duruzsolni: még egy szál belefér. Azzal még le tudsz szokni. Az nem is számít. Amikor nem adtam be magam, akkor már komolyabb hangvételt ütött meg: frusztrált. Idegesített. És azt fejtegette, hogy ha nem gyújtasz rá, akkor ez az érzés sosem fog elmúlni… ami egy büdös nagy hazugság. De más példa is van rá: kitakarítasz máskor, majd a csajhoz odamész később, majd felhívod a szerelőt később, majd rendezed az életedet később…
A hang nem akar jót neked. A hang nem más, mint a status quo fenntartására operáló propaganda rádió, akit csak az érdekel, hogy a lehető legkisebb változásokat átélve megdögölj. A hang az egod hangja, és nem a tiéd, és ha rajta múlik, sosem fogsz sehova jutni. Néha beetet elhatározásokkal, hogy kezdesz valamit az életeddel, de ezeket egyből rá is testálja a Jövőbeli Énedre, akiről elhiteti, hogy sokkal felkészültebb lesz ennek a feladatnak az elvégzésére… mondjuk holnap. Majd holnap előadja, hogy ez mégsem van még így, és különben is, nem ér rá?
Ugyanez a hang szólaltatja meg az értékszűrődet is. Ugyanúgy nem akar megváltozni, és ezért minden kifogást megtalál arra, hogy ne csinálj semmit, és lehetőleg ne is vélekedj máshogy. Ha alapból úgy neveltek, hogy nem leszel jó semmire, akkor hajlamos leszel azt hinni, hogy azért vagy sikertelen az élet minden részén, mert egy szerencsétlen vagy, aki voltaképpen ezt érdemli. Furcsa mi, hogy ha az életünk eleje nem egy sikerpálya, akkor mennyire megszeretünk szenvedni?
Leszámolás a hanggal – a kontextus
Nem vagy különleges. Több milliárd évnyi evolúciós szerencsés véletlen csúcsterméke vagy. Nincs lelked, nincs túlvilágod, és amikor meghalsz, az az út vége. Meghalhatsz ma, meghalhatsz holnap, de meghalhatsz száz év múlva is. Ezen kár aggódnod. A génjeid szolgája vagy, amik azt mondatják veled: szaporodj, lehetőleg sokat, sokakkal és minél jobbakkal, hogy a te génjeid váljanak dominánssá a fajtán belül. Ezért ülsz itt, és ezért mar beléd a felismerés, hogy nincs nőd, vagy nem dugtál már mióta, ezért vagy kanos állandóan. Mert a biológiai órád, nem úgy, mint a nőknél, már pubertás óta kattog.
A társadalom szempontjából sem vagy különleges. Még csak ember se vagy – hanem fogyasztó. A társadalom nem akar mást, minthogy keress pénzt, és ezt költsd is el. Fogyasztó vagy, és a világ egyre inkább arra rendezkedik be, hogy a lehető legkevesebb energiát kelljen befektetned ahhoz, hogy a legtöbb pénzt tudd elkölteni.
Ezt hívjuk néző-kultúrának. A hangod mindig meg akar majd spórolni energiát számodra. Lehetőleg fel se kellj a fotelből. Nem kell fociznod, ha nézheted is. Nem kell főznöd, ha rendelhetsz is. És nem kell nőznöd, ha nézhetsz pornót is…
Néző-kultúrában szocializálódtunk, és néző kultúra azt mondta, ülj a seggeden és maradj csöndben. Néző kultúrát felfedezheted a szórakozóhelyeken is, vagy az utcán, ahol a békés nem cselekvés programját követik a legtöbben. Mert az ő hangjaik is azt mondják, hogy ez így egyszerűbb, és voltaképpen ez a normális.
De ha sikeres akarsz lenni, fel kell ismerned, hogy a hangod hazudik.
Ez az első piros pirula: felismerni, hogy az emberiség nagyja egy éber-kómában tölti az életét. Nem cselekvői, hanem elszenvedői a saját életüknek. Az ürességet pedig hiába érezzük mindannyian – ezért szólt akkorát a Fight Club – nagyon kevesen rendelkeznek elég akaraterővel ahhoz, hogy változtassanak is rajta.
A hangod kitűnően fogja tolmácsolni mások hangjait. Ezért annyira nehéz változtatni a testfelépítéseden: a status quo-t tágabb értelemben is szeretjük fenntartani. És nem csak a névtelen ismerősök bűnösök ebben, hanem te is és én is akadályoztunk már meg másokat a céljaik elérésében. Ez ráadásul nem is tudatosan történik – egyszerűen senki sem gondolkodott el eddig ezen a viselkedésén.
Az első lépés a hang legyőzésében a felismerése. A hangtól sosem fogsz tudni teljesen megszabadulni, de ha odafigyelsz és változtatsz a gondolkodásodon, a javadra tudod fordítani. Fontos, hogy a régi szokások nehezen vesznek, így mindig figyelned kell arra, hogy nem-e csúszol vissza a régi gondolati környezetbe.
Így tudod újraprogramozni magadat.
A hang leminősítő nyelvének leggyakoribb a szavai a nem, ne, majd később. Akárhányszor ezeket a szavakat gondolod valami kapcsán, gondold meg, hogy miért gondolod ezt? Miért tartod így? Biztos, hogy igazad van? Mi van, ha tévedsz, mi van, ha ez az eset, ahol azt kell mondani, hogy igen, hajrá, azonnal?
Éles helyzetben persze az ilyen belső viták meddők, és megint a hangod nyer. A tudatod azonban egy valamire van jobban felkészítve a kifogásgyártásnál, ez pedig az improvizáció.
Nincs olyan káros- vagy hátráltató gondolatmenet, ami ne semmisülne meg azonnal a cselekvés hatására. Mert a cselekvés új helyzet szül, új impulzusokat kell értelmezni, és nem jut idő gondolkodásra… ezért kell örülni annak, ha poofolni próbálnak: az egy meghódítandó helyzet, nem pedig valami olyan, ahol újra elkezdhetsz gondolkodni.
Ahogy lassacskán átállítod magad a ’nem’ jellegű gondolkodásról az ’igen’ jellegű gondolkodásra, fontos lesz pozitívan rögzítened is az eseményeket. Kézenfekvő lenne azt mondani egy olyan este után, ahol harminc nyitásod volt és nulla eredményed, hogy ez az egész egy szar, de ez kicsit olyan, mint egy karó dolgozat után azt mondani, hogy ostoba vagy, és inkább szakmunka után nézel. Mindig, minden múltbeli eseményen gondolkodva fókuszálni kell a pozitívra, a negatív élményekből pedig leszűrni a tanulságod (nem a berögzült értelmezések alapján). Ez ad lendületet a folyamatos változtatásra, és lassanként kialakítja a pozitív mindsetet. Ha az ember egy héten keresztül gamel, és csak a pozitívra fókuszál, garantálom, hogy esélytelen lesz szarnak éreznie magát.
Idővel egyre hangosabban fog szólni a régi nóta, de mindig ragaszkodj a sarokkőhöz: a hang csak egy illúzió, amit én választok meg, hogyan képzelek.
Valódi önbizalom 1.
Önmagában ez nem lesz elég. A valódi önbizalomhoz nem elég manipulálni a tudatodat, ezért nem működik az sem, ha a tükör előtt mondogatod, hogy mekkora király vagyok. Nem csinálsz mást, csak felfüggeszted a hátráltató gondolatokat, amíg dolgozol olyan tereken, amik akkumulálják a sikerérzetet:
- munkahelyi odabaszás
- szexualizáltabb interakciók nőkkel
- kreatív munka (művészet, etc.)
- befektetés önmagadba (sport)
Ezek a tevékenységek kiválóan tesztelik az önbizalmad tűrőképességét. Ha lemész a terembe, látni fogsz egy halom kigyúrt ipsét, akik borzalmasan erősek vagy sokkal jobban néznek ki, mint te. A hangod simán azt fogja mondani, hogy hagyd a faszba, ezek szteroidcsodák, és te sose leszel ilyen… de a lényeg az, hogy TE is ott vagy, és TE is ugyanúgy kínzod magad, mint ők, és egyszer TE is leszel ilyen erős és ekkora. A befektetett munka adja a büszkeséget, az eredmény csak mellékhatás (de abból a legjobb fajta).
Az igazi önbizalom befektetett munkán épül, nem bullshiten. Építs a tehetségedre, a vágyaidra és a félelmeidre (amelyek sokszor összefüggnek: ha valakit tehetségesnek tartanak valamiben, sokszor fél attól, hogy nem lesz elég jó az elég nagy sikerhez). Ne hidd el senkinek, hogy milyen menő dolgot kell csinálnod, hanem próbálj ki minél több mindent, és amibe bele tudsz szeretni, azt vedd komolyan.
Az ilyen tevékenységek amellett, hogy építik az önbizalmadat, tovább erősítik azt a képességedet is, hogy a hangodat megneveld.
Bármibe is kezdesz, vállald, amint egy-két hónapot kibírtál vele. Ez egy rendkívül fontos dologra fog megtanítani az emberekkel kapcsolatban: nem a sikert értékeljük, hanem az ambíciót. Meglátod, lehet nevetnek vagy hitetlenkednek, de ha vállalod, hogy te hiszel a sikeredben, ők is fognak. Mindenki, aki nagyszerű valamiben, úgy kezdte, hogy nagyon béna volt abban az adott dologban. Rengeteg dologban vagy béna, de majdnem ugyanennyiben lehetsz nagyszerű, ha hajlandó vagy odatenni magadat.
Ez a magabiztosság egyik legfőbb jele: vállalni a gyengeségeidet a magadba vetett hit fényében. A legtöbb tapasztalatlan ember talál magának valamit, hogy mi lesz egyszer, ha nagy lesz… de nagyjából egyetemes az érzés, hogy fogalmunk sincs, mi lesz velünk öt év múlva. De az a mondat, hogy fogalmam sincs, jöhet egy gyenge helyről, a megadás és reménytelenség hangján, vagy mosolyogva, azzal a kimondatlan folytatással, hogy de megoldom, mert meg tudom oldani.
Ne engedj a nyomásnak, hagyd, hogy az ellenállás, a tapasztalat formálja meg a célt. Ha már homályos is, onnantól nem csak téblábolsz az életben, és ezt érezni fogják rajtad az emberek: de ami fontosabb, kiléptél az éber-kóma állapotából.
A hangról megint
A pua azt tanítja, hogy egy nőben vonzalmat kell keltened, és utána tudod csak továbbvinni az interakciót a szex felé. Azért nem szeretem ezt, mert nem számol azzal, hogy a nő is ember, és az ő fejében is ott van a hang: ki ez a srác? Mit akar?
Ha megfigyeled az embereket, időről időre mindegyiknek van egy fő, visszatérő témája, amit mindig elő fog hozni. Persze, hiszen a hang ugyan leterel a probléma megoldásáról, de valami kieresztés mégiscsak kell neki, ezért újra és újra felhozatja veled beszélgetés közben…
Mindenki a saját világának a közepe. Az esetek nagy részében az emberek nem utálnak, hanem eszükbe sem jutsz… csak miután egy húron pendültök fogják úgy érezni, hogy számítasz. Ha elküldenek, nem azért küldenek el, mert különösebb baj lenne veled, hanem a megközelítésed és a jelenlegi beszűkült világuk nem passzolt össze.
Ha nem vagy őszinte, akkor viszont hagyod, hogy az emberek az előszűrőik alapján ítéljenek meg téged: á, még egy csávó, aki csak fel akar szedni, de ez is pont olyan gyökér, mint x meg y, jaj, megint egy bohóc, jaj ez is csak meg akar hívni egy italra.
Sokkal egyszerűbb a lehető legnyíltabban (és kreatívabban) vállalni magadat és a vágyaidat, mert az olyan konfliktushelyzet szül, aminek a feloldása kölcsönösen produktív. Emellett nem egy kategorizálható valami leszel, hanem kikristályosodsz, mint valódi ember.
Ez a különbség a cél nélküli ökörködés és az olyan interakciók között, ahol vállalod, ennek az embernek nem biztos, hogy tetszeni fogsz: az előbbiről ordít, hogy a valódi én palástolásra kerül, és a legtöbben természetesen averzióval kezeljük (mint amikor valami fura fószer állít meg az utcán, hogy csak egy percre segíts a kiskutyájának pénzt gyűjteni). Senki sem akar részt venni olyan dolgokban, amibe nem egyezett bele. Ha az elejétől kezdve mutatod a lapjaidat, de tudod annak a ritmusát, hogy melyiket mikor kell előhúzni, az a magabiztos kommunikáció. A ritmus azért fontos, mert minden dolgot akkor értékelünk, ha valamit tettünk érte: ez nincs más az emberek között sem, de itt az érzelmi nyíltságunk az érték. Ha pedig valakit anélkül értékelsz, hogy tettél volna érte valamit, arról süt, hogy csak az általad gyártott eszményhez ragaszkodsz, aminek az ember maga sosem fog tudni megfelelni (ettől pedig mindenki a falra mászik).
Ezzel együtt a tetteid alapján fognak megítélni, a kongruenciád pedig attól függ, hogy ezek mennyiben vannak összhangban azzal, amit állítasz. Az állatorvosi ló a srác, aki kidobja a csaját, és visszamászik hozzá, vagy a pua szindrómás hiteltelen push/pull. Az inkongruens viselkedés mindenkit taszít, mert azt sikítja: komoly önbizalomhiányokkal küszködik az illető. A-t mondok, hogy keményebbnek tűnjek, de B-t csinálok mégis.
Ennek a kiküszöbölésére a legjobb megoldás, ha hallgatsz és gondolkodsz, mielőtt bármit mondasz, és akkor is a szavad mentén cselekszel, ha a pillanatnyi érdekeidnek, érzéseidnek ellent mond. Ettől lesz valaki gerinces, és bár jó pár szituációt el fogsz vele baszni magadnak, megtanít arra, hogy legközelebb jól dönts. A tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie, de a fontos az, hogy mindig legyél olyan ember, aki hajlandó ezt megtenni. Az emberek többsége irtózik ettől, így aztán soha nem vállalja fel a kudarcait sem.
Nekem személyesen ilyen volt a berlini példám. Korábban mindenféle faktorokra fogtam, hogy miért jöttem haza (kiraboltak, nem tudtam jól eladni, etc.), míg az igazság az, hogy egyszerűen elkúrtam. Érdekes módon a gameben lévő eredményeim szinte azonnal javultak, amint a dolgot a maga felvállalt egyszerűségében tálaltam, köntörfalazás nélkül. Nem a hangom kifogásait tolmácsoltam, hanem az érzéseimet: hibáztam, én is szoktam, de ettől még szeretem magamat, és nem a kudarcaim határoznak meg.
Ez kapcsolódik a Mode Oneban és a radikális őszinteségben megfogalmazott igazsághoz is: az őszinte, én te kommunikáció a legvonzóbb. Abban rejlik az ereje, hogy az emberek maguktól nem elég bátrak sokszor a hang mögötti érzéseket megfogalmazni, de másokban is azt értékelik igazán. Minden más felszínes kedvesség. És tényleg nincs azzal semmi baj, ha explicite tudatod egy nővel, hogy tetszik neked, ha van elég tököd és hiszel annyira magadban, hogy tudd tartani magadat bármerre is folyjon tovább a társalgás.
Nem azt mondom, hogy rohangáljatok, mint a mérgezett egerek, és közöljétek minden csajjal, hogy deszexi-demegbasznád, mert ez nem igaz. Nem jön szívből, ezt csak hallottad valakitől – így egy eldobható, érzelmi rizikó nélküli valamivé válik. Ennek meg szaga van.
A férfi tulajdonságai, az önbizalom ismérvei
Mi tesz valakit férfiassá? Legyen kiállása, legyen határozott. Sugározzon erőt. Ezeket mind ismerjük. De mik alakítják ki ezt? Egy csajom úgy fogalmazta meg, hogy dől valakiből a tesztoszteron.
Senki sem születik így. Egy kikezdhetetlen hozzáállás kell hozzá, és végtelen lelki erő, ami a járulékos dolgok véghezviteléhez szükségeltetik. Ha könnyű lenne, mindenki ezt tenné… de ez választja el a ’pasikat’ a férfiaktól.
LD barátom a leginspirálóbb ember a környezetemben. Tipikus zavart családi hátterű gyerek volt, kissé antiszoc, CS és starcraft nörd, a duci srác a hátsó sorban. Aztán azt mondta, hogy zavarta, hogy túlsúlyos, ezért kigyúrta magát. Aztán zavarta, hogy fél a magasban, ezért nekiállt falat mászni. Zavarta, hogy fél ha ütést kap, ezért elment boxolni…
És egyiket sem vette félvállról. Nem azért csinálta, hogy lenyűgözzön bárkit, hanem hogy legyőzze magát, és ha másnaposan is, de elvonszolta magát a terembe, beállt a ringbe, felmászott a falra, minden mástól függetlenül.
Ő hét év párkapcsolatban vegetálás után sem szorul semmilyen nőzési tanácsra.
Tesztoszteron.
Az ő példájából látszik tökéletesen, amiről beszéltem. A kikezdhetetlen hozzáállás (legyőzöm magam bármi áron) és a lelki erő. Hogy a kudarcok ellenére is képes ezeket a dolgokat véghezvinni, és a nap egy pillanatára sem felejti el, hogy ki ő és mit is akar éppen.
A férfit nem a génjei teszik, hanem a lelki ereje és a kitartása. Apu mindig rendezett volt, mert felkelt, elment munkába, hazajött, megcsinálta a háztáji munkát, etc. Apu is ugyanúgy fáradt volt, mint te meg én vagyunk a nap végén, de tudta, hogy dolga van, és azt neki kell megcsinálnia.
Aztán fater ugyan lehet belebolondult az egészbe, de nekünk nem feltétlen kell. Találd meg azokat a dolgokat, amikben legyőzheted magadat, és egyenként vidd őket végig, ha törik, ha szakad. Ettől leszel férfias, nem az alfa testtartástól. Ne tesztoszteront akarj, hanem győzelmet a gyengeségeid felett, aztán élvezd ki a mellékhatásait szájízed szerint.
Minél több dolgot tudsz rutinosítani, annál hamarabb lesz ennek meg a hatása. A profi kosarasnak annyira egyértelmű az edzés, mint másnak a munka. Néhány szokást nagyon nehéz rögzíteni (rendszeres edzés, vagy nekem a takarítás…), de ha sikerül, ezerszer meghálálja magát minden más terén az életednek. Nem utolsó sorban szintén megtanít arra, miként küzdd le a hangodat, ami hajlamos elodázni a dolgokat. És bár vicces kibaszni a jövő havi éneddel az elmosatlan edényekkel, a tíz év múlvai énedet nem feltétlen kéne megviccelni egy szívbetegséggel.
Amikor elkezdtem komolyan venni a munkámat, mert éppen visszavettek, nekem meg bizonyítanom kellett, hirtelen kiléptem a rodeóbohóc szintről a gameben is. Hogy miért? Mert a mentalitás, amit magamra húztam a meló miatt, hogy igen, oda kell tenni magad, függetlenül minden más seggfejtől, ha kell háromszor annyira, mint amennyiért megfizetnek, átvérzett a gamembe is. Nem jutott idő több hülyéskedésre, ha baszni akartam.
És bár nehéz azt mondani egy nőnek, hogy ne találkozzunk, mert dolgod van, a nő nem sokáig fog tisztelni, ha engedsz neki a személyes teredből… viszont ha tartod magadat, hamar észreveszed rajtuk a hálát.
Ha kongruensen akarsz nem needy lenni, egyszerű: töltsd fel az életedet annyira, hogy TÉNYLEG alig legyen időd nőzni.
Minél inkább rászoktatod magad a tett-alapú életre a gondolkodás helyett, annál előrébb jutsz majd.
Nyerj erőt a sikereidből, tanulj a hibáidból, de ne hagyd, hogy meghatározzanak.
Éppoly hasztalan vízionálni a jövőről, mint a múlton gondolkodni. Ez is csak a hangod egy trükkje (enyhe dopamin löketet kapsz, ha mentálisan maszturbálsz) ahelyett, hogy megfizetnéd a siker árát. A cél legyen a fejedben, de ne kenegesd magad vele.
A rutin pont ezt segíti elő. Legyen az munkában, kreativitásban, magadba befektetésben vagy nőzésben: hagyj minél kevesebb időt a gondolatoknak. Hagyd meg vasárnapra, amikor pihensz.
Ismerős a mondás, hogy aki nem tudja, tanítja? Ezért van. Sokkal könnyebb beszélni valamiről, mint csinálni, mégis megadja az illúziót, hogy van hozzá közöd.
Különböző bolygók
Minél inkább kiépíted az önbizalmadat, annál egyértelműbbé válik majd, hogy a legtöbb embernek mennyire nincs. Azt hittem ki tudom olvasni az emberek gyengeségeit, amikor bújtam a pszichológia könyveket, de a kép akkor vált tisztává, amikor legyőztem a sajátjaimat. A bizonytalan, éber-kómás emberek közt sokszor fogod úgy érezni magadat, mintha egy másik bolygón lennél. Az övéken a dolgok vannak valahogy meg majd lesznek is, a problémák majd megoldják magukat, és inkább sírnak a túlsúlyról meg az alacsony fizetésről meg hogy sosem lesz pénzük elmenni Ibizára.
A tiéden lassan azt se fogod érteni, mit beszélnek.
És ettől nagyon könnyű seggfejjé válni.
Ha elfelejted, és elfogod, hogy az egod félretevésével jutottál oda, ahova, akkor ezt lépten nyomon mások arcába fogod dörgölni. Minél inkább vered magad arra, hogy mennyire jó vagy, annál jobb leszel abban, hogy magadat egyre mélyebb szarba keverd.
Úgyhogy mielőtt bedőlnél ennek, a különböző bolygók képe csak egy újabb illúzió. Az egod önpolírozása, semmi több.
Azért fontos, hogy minél több téren kerekítsd az önbizalmadat, mert nagyon nehéz eldönteni, hogy a helyzet adja, vagy mélyről jön az erő.
A helyzet adta önbizalom az, amit a főnök érez, amikor főnökként kell megszólalnia. A helyzet adta önbizalom segített abban, hogy jobbá válljak a csajozásban, amikor nekifogtam pár barátom kitanításának. Mivel autoritásként voltam elfogadva, autoritásként is viselkedtem. De amennyiben csak egy lábon áll, úgy az egész csak egy fals kép. A középvezetőnek is lehet katasztrofális a szerelmi élete.
Amikor Sutter kivitt minket daygamelni, olyan para volt rajtam, amit évek óta nem éreztem, és a tanulságon kívül más eredménnyel nem is szolgált a téma. Bár nők százaival kavartam már korábban, sokszor perceken belül, a Westend közepén úgy éreztem magam, mint valami partra vetett hal. Alábecsültem, hogy a nőzési önbizalmam mennyire helyzetfüggő, és mennyire belülről ered.
A helyzet adta önbizalom megszilárdulhat, amennyiben hajlandó vagy más területeken is alkalmazni. Nekem párhuzamosan lett sokkal több sikerem a gameben azzal, ahogy a munkahelyen az újfiúból átavanzsáltam a jövendőbeli csoportvezető-helyettessé. Ahogy a nálam felnőttebbeknek mind inkább én mutattam meg, hogy kell csinálni, mennél inkább számítottak rám, mint felelős és alkalmas személyre, úgy lettem a nőkkel is egyre asszertívabb. Az egyik helyen béremeléssel, a másikon szopással hálálták meg.
De láttam már olyan csajozó gépet, akit ha kivettél a megszokott kontextusából, például egy kocsmából, és betetted egy tánctérre, meg volt lőve és ment haza faszt verni. A jó ellenpélda erre Cece, akit lever a veríték egy hangos helyen, de a kocsmában megsemmisítő ereje van: ennek ellenére a Morrisons2ben kénytelen-kelletlen csak felszedett és hazahozott valakit, mert a mikro-helyzet megváltozott. Amint elvártuk tőle, hogy képes legyen alkotni valamit, alkotott is, még ha másnap kérte is, hogy többet ne menjünk oda ha lehet.
Ezért nem véletlen, hogy a saját házibulidon a legkönnyebb kefélni. Otthon vagy, te vagy a király.
A különböző bolygók illúziót erősíteni fogják az apró hazugságok, amiket mondasz majd. Mivel a tetteid alapján fognak megítélni az emberek, ezért nem tehetnek mást, mint kifestik a képet, amit kapnak – az egodnak pedig hízelgő lesz megfelelni ennek a képnek.
Ne áltasd magadat soha. Mert az út végén te is csak komposzt vagy, mint azok, akiken röhögsz.
Ha eredményeket akarsz, építs az erősségeidre. Azokra a közegere, ahol otthonosan mozogsz. Introvertáltak maradjanak az online gamenél, de aki egy kicsit is szeret buzogni, az húzzon szórakozóhelyekre. Ha az életed a legerősebb pontod, akkor olvass Paul Jankát és daygamelj marha sokat. De sose felejtsd el az életed más részein is próbára tenni az önbizalmadat, vállalj be minél több nehéz helyzetet, akár ami a nőket illeti is, hogy kerek legyen a kép.
Az igazság az, hogy minden trükk meg technika meg szociális manipuláció lehúzható a WC-n. Felesleges. Ha rendben van a belsőd és aktív az életed, akkor mindig lesz nőd. A fejlődésed nem lineáris, hanem síkságok és kiugrások jellemzik: a befektetett munka, legalább ezen a téren, meg inkább harangpályán mozog, néhány kitöréssel.
Az igazi piros pirula
Ha uralod a hangod, és nem dőlsz be a bolygók illúziójának, még mindig egy elég kemény nyelés vár rád. Lehet, hogy minden, amit eddig tanultál hazugság. Arra lettél konstruálva, te meg én meg millióan mások, hogy tökéletesen középszerűek legyünk. Hogy ezzel majd mind rocksztárok meg milliomosok leszünk, hogy a fight clubot idézzem ismét. Hogy vannak a falak, amiket nem mászhatsz át, mert Nem Szabad. Mert nem helyes, mert nem etikus vagy mert nem normális.
Aztán rájössz, hogy ennyi hang, ami ha neked ennyi hülyeséget ad be, képzelheted másnak mennyit, lehetetlenné teszi a normális létezését. A falak mindössze arra vannak, hogy azokat az embereket, akik nem hajlandóak eleget tenni a boldogságukért, a medrükben tartsák. Nem ellened húzták fel a falakat. A többiek ellen. Mert középszerű lehet mindenki, megvehető bankkártyával az egész, de nagyszerű csak az, aki kíméletlen mennyiségű munkát tesz bele.
Aki képes legyőzni magát.
És erre a legtöbb ember sosem lesz képes, még segítséggel sem.
Lehetsz a világon bármi, ha van interneted. De amíg napi egy órát nem tudsz beletenni valami egyszerűbe, addig az égadta világon semmi sem leszel. Megmaradnak az illúzióid az egyszeri szebb jövőről, amikor majd képes leszel megoldani a dolgokat. A mostani problémáid meg úgyis lekötnek.
A mostani problémáid fele nem lesz aktuális egy hónap múlva. Egy év múlva már valószínűleg egy sem. Fojtsd magad bele a tettekbe, vagy válaszd a társadalmilag elfogadott öngyilkosságot, a kábeltévét. Haladók a 9gaget.
A kérdés az, hogy akarsz-e tenni, vagy csak el akarod hitetni magaddal, hogy csinálsz is valamit?
_________________
